Oldal kiválasztása

Tilos Jazznap?!

Ez is egy jazznap, és bízvást ajánlható – persze főleg a budapestiek és az onnan agglomeráltak érdeklődésére tarthat számot.

A legismertebb közösségi rádió, a Tilos támogatói hetén, a Tilos Rádió Maratonon (június 8-18) jazz tematikus napot rendeznek. DJ Kolbász szettje után június 12-én, kedden délutántól a Dürer kertben a Knutdut Men, a Best Bad Trip, és a Bujdosó trió adnak koncertet. A programzáró program a Tombola – ez vagy jam session, vagy nem, ez a műsorfüzetből nem derül ki. További részletek a Tilos Rádió honlapján, ahol a műsorfüzet is böngészhető

A Budapest vétel- és vonzáskörzetén kívül élőknek is tudunk Tilosságot ajánlani. A Tilos Rádió önkéntes műsorkészítői kezdettől fogva (tehát sugárzási engedéllyel rendelkező rádióadóként 1995-től) figyeltek a jazzre és fel is hívták rá a figyelmet. Nemrég – ahogy sportnyelven mondják – szintet léptek, mert „Elindult a Tilos Jazz stream, ami mostantól az internet idő végezetéig napi 24 órában fog jazz zenét játszani. Nincs reklám! Nincs hírek! Nincs szöveg! Csak zene!”
Senkit ne zavarjon meg, hogy az adó linkjének elnevezése, mint a Tilos általában, ironikus, mert a jazz azért komoly:
http://stream.tilos.hu/jazzisdead.m3u

Akusztika Guiliana

Mark Guiliana Jazz Quartet

Jazznap.hu – Bende Zsolt

Retrospektív (Jazztegnap) rovatunkban először a tavaszi koncertszezon talán leginkább megkerülhetetlen fellépésével, Mark Guiliana kvartettjének Müpa Fesztivál Színház-beli estjével foglalkozunk a neves gitáros, Bende Zsolt írásában.  

Mark Guiliana dobos a Müpában mutatkozott be kvartettjével  (Fabian Almazar – zongora, Jason Rigby – szaxofon, Chris Morrisey – bőgő, április 24), és ebből az alkalomból finom, érzékeny, visszafogott, mégis feszes és átható, szinte a minimalizmusra törekvő dallamokkal, ám annál összetettebb ritmusokkal megtűzdelt játékmód szem- és fültanúi lehettünk. A 37 éves dobos, aki már más felállással járt Magyarországon, de ezzel az együttesével most mutatkozott be. A lakóhelyéről választotta új lemezének címét (Jersey), melynek megjelenése adta a több tucat országot érintő turnéjuk apropóját.

Ahogy belekezdtek, már az első ütemeknél beigazolódott számomra, hogy jó döntés volt rászánni az időt az esti motorozásra a Müpába. Finom és lágy, az egész termet átrezgető hangzással, de határozott irányvonalat képviselve szólalt meg a meglepetésként ható nyitó darab, egy Bob Marley átdolgozás Johnny Was címmel. A korábbi lemezről a From You című kompozíció következett: komplex, páratlan ritmusciklusok ismétlődéseinek tetején gördülékeny dallamvonalként jelent meg a téma, amit a bőgő unisono zongorával, utána a szaxofonnal váltva vitt tovább.

A zongorista Fabian Almazart akár a trombitás Terence Blanchard zenekarából is sokan ismerhetik, aki több kiemelkedő fiatal tehetséget foglalkoztatott zenekarában (köztük pl. Aaron Parks zongoristát érdemes megemlíteni). Könnyed és szabad játékmódja, lenyűgöző fluiditása azonnal figyelmet vívott ki magának. Különösen szimpatikus volt, ahogy a ritmusszekció teret adott Jason Rigbynek a kibontakozáshoz. A bársonyos, Lovanóra emlékeztető tónusú szaxofonos szólója alatt nem átallottak egy két harmóniából álló riffet jó sokáig játszani anélkül, hogy hozzátettek volna frappáns dolgokat – és ez így szólt igazán jól.

Az erős kezdéshez képest a zenei utazás a közepe táján egy dúros hangvételű darab alatt mintha kissé a nyomatékát vesztette volna, de ezt azután hamar kompenzálta a következő mű gondosan szerkesztett volta és hatásos ereje. Ehhez Chris Morrissey bőgős mindentudó,  vajpuha soundja szolgáltatott biztos talapzatot.

Néha talán már már az ECM-re is emlékeztető, de összességében a változatos zenei kifejezésformák széles spektrumát átölelő muzsika utaztat, elgondolkodtat… de mindig visszahoz a jelenbe. Talán – több elemből összeadódó – maisága miatt emlegetik ezt a zenekart úgy, mint amelyik a trendek legelején jár. Még fiatalok, de már őket utánozzák. Összességében egy igazán felemelő, inspiráló hangszínháznak lehettünk tanúi, ahol a mindegyik muzsikus szólóiban megnyilvánuló egyéni kvalitás egy egységes egésszé olvadt össze azzal együtt, hogy ez egy dob-, és ritmuscentrikus négyes. Ez ma a Mark Guiliana Jazz Quartet, amelyről holnap is rengeteget fogunk még hallani.

A bébicápák jazzre indulnak be


(Jazznap – Z.K. Fotó: Macquarie University, Sidney)

Mintha csak a cápaszövetség PR-részlegének rendelésére állították volna elő, Ausztráliából megérkezett az a hír, amely a félelmetes és még annál is rosszabb hírű cápákkal kapcsolatban a legkeményebb szíveket is meglágyítja. A Sidney városában működő Macquarie Egyetem Halbiológiai Laboratóriuma megvizsgálták a város körüli tengeröbölben, a Port Jacksonban honos cápák bébi egyedeinek feltételes reflexeit. A kutatók arra kondicionálták a piciket, hogy különböző zenéket hallva jelentkezzenek a jutalomfalatokért. Amikor egy jazz felvételt hallottak, a fiatalok rászoktak, hogy az állomásra jöjjenek a kajáért.

”A vízi élőlények számára a hang roppant fontos, mert nagyon jól terjed a víz alatt, és a halak nem csak az élelem megtalálásánál használják a hangokat, hanem búvóhelyek megtalálására, sőt még kommunikációra is.” – fűzte ehhez hozzá magyarázatul az Animal Cognition című szakfolyóiratban publikált tanulmány első szerzője, Catarina Vila-Pouca, a Biológiai Tudományok tanszékéről.

Eddig is ismertek voltak történetek arról, hogy a cápák meg tudják különböztetni az egyes emberi tevékenységek, hajók, stb. hangját. Most viszont a kísérletek új oldalukról mutatják meg a félelmetes állatokat. Culum Brown, a Halbiológiai Labor docense közölte, hogy a cápák nagyon nehezen oldották meg azt a feladatot, hogy különböző zenék, tehát jazz és klasszikus különböző helyekről érkező jutalomfalatokat jelentettek, tehát az egyik zenét hallva az egyik helyre, a másikat hallva a másik helyre kellett menniük az élelemért. Amikor klasszikus zenét hallottak, magyarázta Brown, világos volt számukra, ez látszott a viselkedésükön, hogy valamit kellene tegyenek, de nem tudták egyhamar eldönteni, mit. Amikor viszont jazzmuzsika jelezte neki, hogy honnan jön a manna, nem sokat gondolkoztak, tudták, hova menjenek.

Persze a kísérletnek – bármennyire is jól hangzana – nem a jazz felsőbbrendűségének cápák feltételes reflexeivel történő demonstrálása volt, hanem az, hogy felhívják a figyelmet például arra, hogy nagy méretű agyuknak köszönhetően a cápák meglepően okos állatok, sőt Brown még azt sem zárta ki, hogy sokkal több kondicionálással (vö.: gyakorlással) még a klasszikus zene is elsajátító lehetne általuk (persze csak az ételosztás helyének jeleként). Társadalmi célja ezeknek a kísérleteknek leginkább az lehet, hogy a veszélyeztetett cápafajok megvédésére politikai akaratot ébresszenek.

Magyar jazznap amerikai szemmel

A Jazznap.hu budapesti eseményei közül hármat látogatott meg az amerikai Colby Werley, aki jelenleg a Civil Rádió (www.civilradio.hu, Budapest vételkörzetében FM98) gyakornoka, és nemrég végezte el Budapesten az ELTE PPK Interkulturális Pszichológia és Pedagógia szakát angolul. Szubjektív tudósításának fordítását itt közöljük.


Jazznap.hu Szöveg: Colby Werley, fordítás: ZK
Fotó: Zipernovszky Kornél (Müpa, MR); Irk Réka (BJC)

Az utóbbi két év során nagy örömömre sokféle koncertélményben részesültem Budapesten, és ezt a sort gyarapították most az International Jazz Day alkalmából rendezett Jazznap. hu ingyen koncertjei. Nagyszámú együttes és koncerthelyszín fogott össze, hogy megmutassák, milyen vibrálóan izgalmas és változatos a budapesti – és persze az országos – jazzélet. A város három különböző kerületében olyan előadásokat éltem át, amelyek a műfaj három különböző arcát  mutatták meg.

Először a Magyar Rádió VII. kerületi épületegyüttesébe látogattunk délután, ahol is a Márványterem tökéletes hátteret adott a jazz és klasszikus keverékéhez, a Klasszikus és jazz című koncertsorozat műsorában. Életemben először hallottam jazztriót fafúvós együttessel kiegészülve, Oláh Dezső együttese játszott a Budapest Fúvósötössel. Ez a kombináció igazán kellemes meglepetést okozott, ahogy egy „tipikus” jazztrió hangzása beleágyazódott egy tágabb, európai zenei kontextusba.

A következő helyszín szinte teljes kontrasztot nyújtott az előzőhöz, a Magyar Rádió épületének klasszicista jellegéhez képest. A Müpa tágas és kortárs atmoszférája tökéletesen megfelelt a Balogh Tamás Quartet, egy fiatal együttes zenéjének, amely a smooth jazz stílusban mozgott, olykor R&B és hip-hop behatásokkal. Bátor és modern produkciónak tűnt ez a szememben, ugyanis a tagok nem riadtak vissza a „contemporary jazz” határainak átlépésétől sem.

Végül harmadiknak hol máshol is köthettünk volna ki, mint a Budapest Jazz Clubban, ahol is a produkció magában egyesítette az előző két helyen tapasztalt klasszikus műveltséget és kortárs hevületet. A Révész Richárd Latin Trio latin ütőhangszerekkel megszólaló életvidám és lendületes zenéje ügyesen kivitelezett klasszikus és jazz adaptációikra épült. Mind a zene, mind az egész hely hangulata kedvet csinált hozzá., hogy ezentúl az estéket a BJC hűvös előterében, bort szürcsölgetve várjam.

Ezen az eklektikus keresztmetszeten át a Jazznap.hu alkalmából bepillantást nyerhettem a magyar főváros pulzáló, sokoldalú jazzéletébe. A jazz avantgárd jellege olyan magától értetődően érvényesül Budapest magasan képzett és vállalkozó kedvű zenészeinek előadásában, hogy hazafelé menve csak egyre azon törtem a fejem: Hogyhogy ezt nem vettem észre mostanig?

Korai jazzöröm a gőzősnél

 Lezajlott a negyedik jazznapi jam is a ceglédi állomáson.
Az öröm(zene) ugyan teljes volt, de azért nevezehető mégis korainak, mert egy másik rendezvény miatt időben a jam session be volt szorítva a délután 4-6 közötti idősávba.
Akkor még az állomás forgalma sem volt olyan nagy, de akik kilátogattak vagy csak megálltak zenét hallgatni útközben, azok nagyon élvezték, hiszen ott is pompás, napsütéses idő volt.
Az esti, fizetős gálarendezvényen a városi kultúrházban is fellépett a gőzösnél házigazdaként zenélő Bori Viktor zenekara, a CAM Bori, ahol a megyei vendéglátó vállalat jazzpártoló működésének fél évszázaddal ezelőtti kezdeteit is megidézték.
Fotók: Jazznap.hu

Harmonika – First és Last Minute

mde

A Jazznap.hu programjai közül a Mediawave/Tartóshullám Együttlét startolt elsőként. Hogy miért nem fesztiválnak hívják a komáromi Monostori Erődben otthonra talált nemzetközi filmes, zenei és összművészti és minden egyéb találkozót, azt nem érdemes elmagyarázni, ahhoz ott kell lenni, ki kell próbálni. A második jazznapi programjukban 29-én szerepelt Móser Ádám és Kertész Endre harnonika-cselló duója, melynek során  Ádám eredeti szerzeményeit hallhattuk. A nuevo tango hatása ezekre nyilvánvaló, de mivel egyéb hatásokat, újszerű hangzásokat is hallhattunk, a klezmertől a kortárs world music-ig, ezért egészen eredeti és magával ragadó produkció részese lehetett a Mediawave közönsége.

A Jazznap.hu programjához végül utolsó pillanatban csatlakozott a jazznek évtzizedes, igazi meleg fészkéül szolgáló Nyitott Műhely, a Ráth György utcai művésztanya. David Yengibarjan fog hétfő este harmonikán szóló estet adni, tehát a tangó, a közép-keleti ritmusok és a szűkített akkordok kedvelői itt is megtalálhatják számításaikat.

Juhász Gábor mint tornádó Londonban


Juhász Gábor frissen megjelent tavalyi jazznapi felvévetével és szokásos all-round muzikalitásával érkezett Londonba. A dupla fellépés éceszgéberének, a Jazznap.hu egyik alapítójának, Pallai Péternek helyszíni beszámolóját olvashatják saját fotóival illusztrálva.
Jazznap.hu (P.P.)
Gábor két egymást követő este, április 25-én és 26-án lépett fel a brit fővárosban. Az első koncertet duóban adta a klasszikus zenéből jazzre avanzsált fantasztikus orosz bőgőssel, Jurij Golubjevvel a londoni Magyar Intézetben.  Ennek az első koncertnek az előzményei majdnem arra indítottak, hogy a fenti helyett a következő címet adjam ennek a szösszenetnek: “Juhász Gábor esete a bőgőssel, aki miatt érdemes idegösszeroppanást kapni”. A következő történt: Jurij, aki mindkét estére le lett kötve, hogy Gáborral játsszon, összetévesztette a két időpontot és öt perccel a koncert kezdete előtt futott be, így csak arra volt ideje, hogy felszerelje az erősítőt és közben Gábor elmondja neki, miket fognak játszani. Próbáról szó sem lehetett, még szóbeli felkészítésről sem. Ha Gábor ideges is volt, egyáltalán nem mutatta. Lelkileg már felkészült arra, hogy szóló estet tart. Én voltam az, aki majdnem idegösszeroppanást kaptam, és a Magyar Intézet igazgatónője. Mint azonban rövidesen kiderült, bőven megérte a lelki terhelés.

A két húros hangszer duettje kissé tapogatózva indult, hiszen a két zenész akkor játszott életében először egymással. Körülbelül két szám kellett ahhoz, hogy teljes összhangba kerüljenek. Igazi duett volt, mert a bőgő egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet, nem egyszerű ritmushangszerként funkcionált, hanem egyenrangú partnerként a dallamképzésben, a rögtönzésben. Ehhez Gábor önzetlen szakmai alázata, másrészt Jurij  elképesztő virtuozitása kellett. Én még bőgőst lemezen sem hallottam, aki a szó hétköznapi, elfogadott értelmében ilyen melodikusan játszana, többször jóformán gitárként kezelve tetemes hangszerét és egyszer sem esett ki a ritmusból. Ami Gábor teljesítményét illeti, nehéz szavakat találni rá. Egyrészt annyira tisztán, maszatolás nélkül, ugyanakkor végtelen leleményesen játszott, hogy elállt a lélegzetem. Nem először látom, hallom őt játszani, sőt, nem először hallok tőle standardeket, de most nagyon magasra tette a lécet. Azzal, hogy a dob hiányában is elfogadta a bőgőt egyenrangú partnerként, saját dolgát nehezítette, hiszen a ritmus pulzálásának fenntartásából neki épp úgy ki kellett venni a részét. Fenomenális volt. Kettejük játéka mindenkit magával ragadott, és végtelenül fellelkesített, pedig ez nem volt igazi jazz közönség.

A másnapi koncertre azonban a londoni jazz szentélyben, a 606 Clubban került sor, amire Gábor nagyjából hasonló repertoárral készült, de Jurij mellett a zongora fantasztikus velszi bárdja, Gareth Williams és a néhai nagymúltú Loose Tubes zenekar alapító tagja, a dobos Martin France is csatlakozott hozzá. Csodák csodája, mindenki időben ott volt így próbáltak is egy bő félórát, utána még alaposan átbeszélték, hogy mi a teendő, ami egyáltalán nem ártott, hiszen velük is akkor jött össze Gábor életében az első alkalommal. Így aztán, amikor a zenekar az It could happen to you című örökzölddel nyitott, egy évek óta együtt játszó, egybeforrott zenekar benyomását keltette a kvartett. Teljes ritmus szekcióval Gábor szabadjára engedhette saját kreativitását. Elképesztő szólókat hallottunk tőle, hatalmas szenvedéllyel. Már az elején is a Brubeck Quartet néhai nagy altszaxofonosa, Paul Desmond jutott az eszembe. Nem azért, mert Gábor dallamképzése az övére hasonlított volna, hanem azért, mert akárcsak Desmond, Gábor is olyan dallamokat rögtönzött, amelyeket az ember akár lekottázhatna és utána elfütyülhetne. Ez így rém egyszerűnek hangzik, de így talpon állva, a pillanat hevében kapásból, valóságos kis szerzeményeket komponálni, amelyek ráadásul kapcsolódnak is a témához, de nem azonosak vele – mert máskép nem írhatom le ezt a teljesítményt – roppant ritka adottságot igényel. Jurij természetesen hozta a formáját, de most már semmiféle tapogatózásra nem volt szükség, teljes szimbiózisban működött Gáborral. Gareth Williamsról már sokszor és sokat írtam, a hazai közönség is megtapasztalhatta őt, amikor az Opusban lemezfelvételt készített a Tóth Viktor Tercettel, majd amikor a Budapest Jazz Clubban lemezbemutatót tartott ugyanazzal a csapattal. Nem véletlenül aposztrofálják az angol kritikusok “fantasztikus rögtönzőként” vagy “dinamit zongoristaként”. Rettenetesen odafigyel a többiekre és állandó ötletekkel gazdagítja, inspirálja őket. Van valami kifogyhatatlan zenei humor is benne, amiben Gábor abszolút partnernek bizonyult. Az egyik nagy élményem a koncerten az It might as well be spring című ballada elképesztő feldolgozása volt. Az elején bossa novára vették a témát, mint ahogy azt tette volt annak idején Stan Getz és Astrud Gilberto, de menetközben Gareth megfűszerezte az anyagot a karib szigetek ízeivel. Időnkét búvópatakszerűen bukkant fel a calypso vagy a kubai mambó pompás játékából és persze Gábor és Jurij is vette a lapot. Martin France nagyszerű dobos, aki abszolút ért ahhoz, miként kell fantasztikus lendületet kölcsönözni a zenének anélkül, hogy szétverné a produkciót. Isteni csapat volt. Külön dícséret illeti Gábor témaválasztását. Hallottuk két saját szerzeményét, amely bármely neves jazz komponistának a becsületére válna. A Swing (Hinta) és a Fireplace (Tűzhely) is remekbeszabott szám, mindkettő szerepel a Fonóban a tavalyi Jazznapon rögzített, frissen megjelent lemezén. Engem kiváltkép az utóbbi ragadott magával. A többi standard volt lenyűgöző előadásban.

Hazai pályán Gábor klasszicizálóbb, visszafogottabb, mondhatni intellektuálisabb zenét játszik, Otthon legfeljebb a Budapest Jazz Club hétvégi, későesti jam sessionein játszik ilyen hévvel, de ott csak viszonylag korlátozott közönség előtt. Az ilyen örömzenék alkalmával engedi el magát és egy ilyen BJC-s szeánszon  hallotta őt, sőt be is szállt vele játszani Budapesten a 606 szaxofonos-fuvolista-zenekarvezető tulajdonosa, Steve Rubie és azonnal meghívta Londonba. Gábor őt is felkérte a színpadra a 606-ban, amikor a Body and soul-t játszották. Gábor balladajátéka mindig is gyönyörű és lírai volt. Ezen a koncerten majdnem elsírtam magam, amikor Thelonious Monk Pannonicá-ját játszotta. Viszonylag kevesen nyulnak ehhez a szerzeményhez, pedig (és ezért biztos kapok még a fejemre), szerintem sokkal megindítóbb és szívhezszólóbb, mint az agyonjátszott Round midnight. Gábor mindent kihozott ebből a gyönyörűségből, amit csak lehetett. A finálé a Slow Trane volt, egy óriási blues, ahol Gábor fergetegeset játszott. Nincs rá más szó.

Két kommentárral zárnám ezt az írást. A közönség egyik magyar tagja mondta: “Gábort már évekkel ezelőtt hallottam játszani és akkor is megfogott, hogy milyen nagyszerű és finom zenész, de akkoriban még valami szomorúság volt a muzsikájában, most viszont elképesztően áradt belőle a vidámság és az életöröm.” Steve Rubie tömören csak ennyit mondott: “I knew Gábor was good but I didn’t know he was that good” (“Tudtam, hogy Gábor jó, de azt nem, hogy ennyire”).

Útmutató potyázó portyázóknak

Jazznap.hu egyetlen célja a jazz (és számtalan műfaji alesetének) népszerűsítése. Erre szerintünk az a legjobb módszer, ha az International Jazz Day alkalmából idehaza ingyen koncerteket könyörgünk ki a közönségnek a szervezőktől, helyektől; ez volna a Jazznap.hu. Így az is belekóstolhat, ízlik-e neki ez a zenei csemege, aki esetleg kétszer is meggondolja, pénzért próbálkozzon-e az ismeretlennel. Avatatlan, kevéssé vájt fülek kedvéért és hétpróbás, de spórolós rajongóknak adunk néhány tippet a parádés, országos, pesti és határon túli kínálatból.

Jazznap.hu (Z.K.)
áprilils 27.

A kibővített hétvége miatt nagyon hamar, a Komáromi Erődben már április 27-én, pénteken elindulnak a Jazznap.hu eSeMények, az S&M trió elővezetésében. A másnapi kínálatban van talán a legnagyobb hírű név az egész Jazznap.hu 40 zenészt felölelő Mediawave-es kínálatából: Elliott Sharp, a Blue Moon Band élén. Vasárnap is négy zenekart „dobott be” a közösbe a Mediawave/Tartóshullám, az egyik legnagyobb hagyományú magyarországi, egyben az egyik leginkább nemzetközi fesztivál: Florian Demonsant Franciaországból, a Nosnach Duó, a Crazy Daisy Jug Band és a Choose Choose Magyarországról érkeznek, bár ők mind angolos nevet választottak maguknak.

A Choose Cheese a fiatalok jazz színterének nagy ígérete

Lássuk a medvét! Milyen útvonalon és milyen időbeosztással lehet a legtöbb jazzt Pesten az embernek magába szívnia április 30-án, ha a Jazznap.hu tanácsát követi? Könnyű elsőt ajánlani: a Müpa három koncertje közül ez kezdődik a leghamarabb, délután négy órás, családbarát időpontban. A Lightbulb kvartett fog játszani, és ők ezt a lehetőséget külön kiérdemelték: a február elején a Müpában zajlott Showcase tehetségkutató fesztiválon kilenc produkció közül őket is díjazta a nemzetközi zsűri. Dinamikus, rockkal átitatott, izgalmas ritmusokat felvonultató, szellemes saját kompozícióikat adják elő.

Ha az ember innen nagyon igyekszik, odaérhet délután öt órára a IX. kerületi Müpától nem is olyan messze, a Pollack Mihály téren található Márványterembe, a szebb napokat látott Magyar Rádió-féle épületegyüttesbe, amelyet a közszolgálati Zenei együttesei, mint afféle utolsó mohikánok, még használnak. A Márványterem régi hagyományának megfelelően most is Klasszikus és Jazz fog szólni: Oláh Dezső zongorista  saját triója mellett ezúttal a Budapest Fúvósötösre is hangszerelt darabokat. Aki nagy sebességű kerekeken gépesítve portyázik, annak ezután ajánlható az egyetlen este hat órakor kezdődő koncert:  ismét csak a Müpa, a Jazznap.hu-t tekintve évismétlőnek tekinthető Balogh Tamás kvartett szerepel itt. Fontos esemény ez azért is, mert Balogh – miután kiválóan diplomázott a Zeneakadémián, na ott szó sem volt évismétlésről – felvételt nyert a világ legnevesebb jazzakadémiájára, a Berklee-re, így egy ideig biztosan nélkülözni leszünk kénytelenek a kiváló zongorista játékát. Aki este hétre kalibrálja a fülkagylóit, annak Márkus Tibor Equinox zenekara és a főnixként újra élő Benczúr Ház ajánlható. Úgy volt, hogy itt lép fel velük Kovács Linda is, aki ennek a zenekarnak gyakori vendége, azonban ezúttal az énekesnő két hű kísérőjével a somorjai (Szlovákia) Moziklub pódiumán szerepel.


Szőke Szabolcs legtöbbször gadulkán játszik

Az este hét után már a prime time kezdetét jelenti: hirtelen a bőség zavarával kerül szembe a potyázó portyázó. A legfontosabb helyszínek közül az Opus szombaton, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Kultea pódiuma pedig már vasárnap adott Jazznap.hu-s ingyenkoncertet, de így is maradt bőven. Elsőnek említsük meg a Budapest Jazz Clubot, ahol az év minden napján jazznap van, ráadásul 30-án forró hangulatú latin jazz szól Révész Richárd zenekarának köszönhetően.  A world jazz csendes-ülős ágának hívei számára kínálkozik a nemrég a Müpában fantasztikus szülinapi gálán jubilált Szőke Szabolcs együttese, az Ektar Quartet (nyitóképünk), amely az egyelőre még Próbaüzemként működő, ám a közönség által már jól kipróbált Patyolat színpadtermében játszik, amely a Baross utcai négyes-hatos megállótól mindössze egy pár perces sétára fekszik. Biztosan népes törzsközönségre számíthat három produkció három príma jazzkocsmában. Az iF Kávézóban Halper László és Hendrix  Experiment nevű jazz-rock formációja lép fel. Laci abszolút világcsúcstartó: ő játszott a legtöbbször, ötször, ugyanazon a helyszínen a Jazznap.hu által celebrált ünneplésen. Barabás Lőrinc a Lámpásban szerepel, talp alá ugyanúgy, mint elmélyült figyelemre javallott zenéjével, kvartettje élén. A harmadik igazi house bandnek nevezhető, a belvárosi Fat Mo’s Music Pub házi zenekara fél kilenctől játszik két, vidám, pattogós szettet.A Late Night idősáv kedvelői számára a jazzkocsmák és a BJC jam sessionök jelentik a fő vonzerőt, de idén este fél tízkor a Müpa nekik indítja utolsó fellépőjét, Gáspár Károlyt saját triójával.

A Jazznap.hu site-on a kanizsai és a ceglédi eseményeket külön cikkekben ajánlottuk, de új helyszínként nagy örömmel köszöntjük a szintén felvidéki Gútai Jazzbarátok által a helyi szállodában rendezett koncertet, melyen Samuel Hošek-Pavol Bereza-Miro Polák trió muzsikál. A túrázóknak blue jazztúra pecsételést egyelőre még nem vállalunk, de ezen ne múljon, ha kérik, jövőre már azt is.


Záró fotónk a Fonó Budai Zeneházban készült a tavalyi jazznapon, amikor Juhász Gábor kvartettje játszott. Sajnos a Fonó egy betegség miatt kénytelen volt lemondani az idei jazznapi részvételt (történetesen nem a JG4 játszott volna), de a tavalyi emlék megmaradt: az erről a tavalyi koncertről készült felvétel ugyanis azóta megjelent lemezen is, In the garden címmel, a Fonó Records gondozásában (fotó: Z.K.).

Jazzgőzös a Róna előterében


Az első Jazznap.hu a ceglédi gőzőssel a háttérben, 2015-ben. Fotó: Z.K.

Jazznap.hu (Z.K.)
2018. ápr. 25

A mozdony és a vonat a kezdetek kezdete óta állandón jelen lévő és visszatérő toposz a jazzben, elég, ha a Take the ’A’ Train című kolosszális Duke Ellington-féle örökzöldre utalunk. A magyar populáris zenében kell tennünk egy főhajtást a Lokomotív GT együttes felé, amelynek például a Zenevonat című számában és más lemezein jazz hangszerelés és funky ritmusok járultak hozzá tartós sikerükhöz. A Jazzmozdony nevű hallatlanul sikeres sorozatot éveken át Románia budapesti kulturális képviselete szervezte, oda-vissza alapon hozták és vitték a román és magyar együttműködésekre alapuló, olykor egyenesen zseniális produkciókat.
A Jazznap.hu akciósorozatnak is van saját gőzöse – és most nem a Kanizsára közlekedő szerelvényt akarom szóba hozni. Negyedik éve a Jazznap.hu egyik leghangulatosabb magyarországi helyszíne az a gőzmozdony, amelynek tövében ismét jam session csendül fel hétfőn délután, idén négytől legalább fél hatig. A házigazda a ceglédi illetőségű, nemzetközi hírű jazz-zongorista, Bori Viktor együttese lesz – aki már a város jazzéletéért akkor is sokat tett, amikor Bori Jazz néven szervezett ingyenes szabadtéri jazzfesztivált hosszú évekig, mert úgy gondolta, ez a legméltóbb módja annak, hogy a nyári napéjegyenlőség tájára eső házassági évfordulóját megünnepelje. Idén a Cam Bori, mint house band, ebben a felállásban kezdi az örömzenét a pályaudvari pódiumon:
Bori Viktor – Rhodes/Wurlitzer billentyűk, vocoder
Banai Szilárd – dob
Kővári Péter – basszusgitár
feat.: José Serrano – trombita
Serrano húszas évei közepe táján járó portugál trombitás, Lipcsében szerzett diplomát, jelenleg Berlinben él és dolgozik, főleg az elektronikus zenei színtéren. A jam session esetleg behozhat a pályaudvari pódiumra további neves zenészeket – bár kérdéses, hogy vonattal érkeznek-e. Ugyanis szintén a Nemzetközi Jazznap estéjére időzítettek egy nagyszabású gálaestet a városban. Hátha a Róna Jazzrandevú fellépői közül is arra tévednek páran – írta Bori Viktor a Facebookon, aki maga is fellép a gálán, mint a város jazzéletének egyik régi oszlopa.

Cegléden kevéssé ismerős jazzrajongóknak, és a fiatalabb generációknak érdemes elmondani, hogy a helyi Róna Vendéglátó Vállalat sokat tett a jazzért a hatvanas évek második felétől kezdve. Ezeket a vállalat volt igazgatója, Dr. Hajdu Endre szervezte, volt fesztivál is, mások mellett Zbigniew Seifert lengyel hegedűs vendégszereplésével. Benkóék első lemeze is itt készült, Gonda János révén a Nemzetközi Jazzszövetség tagjai is eljutottak ide, és Garay Attila személyében a város közönsége hosszú ideig élvezhette a zongorista briliáns játékát. Dr. Hajdu Endre nemrégen a Magyar Jazz Szövetség elismerésében is részesült mindezekért. Ő szervezte a hétfő este 18:30-kor a városi Kossuth Művelődési Központ színháztermében kezdődő gálát is, amelyen az akkori és a mai jazzélet sztárjai is fellépnek.

 

A Jazznap.hu az elektronikus médiában

Jazznap.hu
Utolsó frissítés: április 23.

.
Orion gyártmányú zeneszekrény az 1940-es évek legelejéről (Fotó: Zipernovszky Kornél)

2018. április 21. szombat, 9:00
Katolikus rádió
Meghívó (az egyórás műsor utolsó negyedében)
Kulturális programajánló
Szerkesztő: Szabó Csilla

2018, április 22. vasránap, 19:00.
90.9 Jazzy rádió
Jazzy Hungaricum
Szerkesztő-műsorvezető: Bokros László

2018. április 25. szerda, 20:00.
Hegyvidék televízió
Szerkesztő-riporter: Kajári István
http://www.hegyvidektv.hu/

2018. április 25., szerda, 23:00
Bartók Rádió
Jazzmozaik
Szerkesztő: Veisz Gábor