JABBAR LOVES JAZZ
Kareem Abdul-Jabbar gyakran vállal előadásokat kulturális és oktatási rendezvényeken
JAZZNAP.HU (Z.K.)
A Jazz Times című neves amerikai magazin és a Jazz at The Lincoln Center szervezésében idén januárban először tartották meg a Jazz Kongresszust a Lincoln Centerben. A 2004-ben megnyílt JALC New Yorkban, a Broadway-n található, a Time Warner Centeren belül, de a központi Lincoln Center kultúrközponton kívül. Művészeti vezetője Wynton Marsalis, aki már Magyarországon is járt a központ big bandjével. A jazzlap és Marsalisék feltehetően azért vállalkoztak erre a kezdeményezésre, mert egy hasonló rendezvény, az éves jazzoktatási konferencia néhány éve becsődölt, és azóta is sok mindenkinek hiányzott a szakmában egy ilyen rendszeres összejövetel. Az első alkalomra sikerült is összetrombitálniuk 700 résztvevőt és kiállítót, így feltehetően nem csak kincstári optimizmusnak tekinthető, hogy éves kongresszusnak nevezték már az elsőt. Azért a biztonság kedvéért a konferencia beletorkollt a holtszezonból erényt kovácsoló két másik New York City rendezvénybe, az Előadó-művészeti Szervezők Egyesületének konferenciájába és a Winter Jazzfestbe.
A bevezető nagyelőadást Kareem Adbul-Jabbar, a hírességek csarnokába is beválasztott felejthetetlen kosaras legenda tartotta, aki április 16-án tölti be a hetvenedik életévét. „Mindig a jazz volt az életem kísérőzenéje” – kezdte előadását a híres sportoló, aki aktív pályafutása befejezése után sokoldalú társadalmi szerepet vállalt, munkáját az oktatásügy és a kisebbségek támogatásában és amerikai kulturális jószolgálati nagykövetként a leköszönő Obama elnök Szabadság-kereszt kitüntetéssel ismerte el. A Jazz Times internetes kiadásán olvasható tudósítás szerint Abdul-Jabbar fiatal korától kezdve tisztában volt vele, hogy történelmi perspektívában is a jazz fejezi ki legjobban az afro-amerikaiak szenvedéseit, frusztrációikat, dühüket, melankóliájukat, egységüket és reményeiket. Külön kitért rá, érintve a jazz szerepét a Harlem Reneszánszban és a fekete polgárjogi mozgalmakban, hogy a jazz fontos kifejezője a társadalmi változásoknak, és ezt a szerepét vissza kell szerezze. Ezért arra figyelmeztette hallgatóságát, hogy ne érjék be a jazz passzív befogadásával, a zene népszerűsítésével, hanem a jazz közössége be kell álljon a társadalmi igazságosságot célzó civil mozgalmak mögé.
Jabbar szerint meg kellene mutatni a fiataloknak, hogy a jazz értékei maradandóbbak, mint a hamar elvirágzó popzenei divatok. A jazz oktatását ezért nem csak az iskolarendszeren belül kell folytatni, el kell juttatni a helyi közösségekhez is. Szerinte a jazz a tökéletlenség tökéletessége, mert „beismeri az emberiség útján a járda repedéseit, lelkünk gyémántjának hibáit, személyes kapcsolataink tektonikus szakadékait, és összefogja ezeket a diszharmonikus hangokat valami olyan akkordba, ami nem csak a részek összessége, több annál. Végső soron a jazz nem csak jó érzést kelt bennünk, hanem képes bennünket is jobbá tenni.”
Legutóbbi hozzászólások